3. Csalódás..

Csalódás.....

-Mark! Mi történt veled? Jól vagy?- Mark a földön feküdt egy üveg borral a kezében egyedül.
- Persze...Csak össze kaptunk Justinnal...- nyögte ki Mark.
-Micsoda? És hova tűntek a többiek?- állítottuk föl a földről.
-Elmentek valahova...
-Ez most komoly?- kezdtem ideges lenni - És minket meg itt hagytak?
-Úgy néz ki...gondolom haza akartok menni, haza vigyelek titeket?- kérdezte Mark.
Berohantam a szobába ahol öltöztünk és gyorsan magamra kaptam a ruhám.Nagyon ideges voltam, mégis hogy tehetett ilyet Justin hogy itt hagy szó nélkül? Felhívtam Nicket , hogy jöjjön el értem.
-Akkor most mi legyen?- rontott be a szobába ahol öltöztem Stella.
-Nem tudom... ideges vagyok! Felhívom Nicket hogy jöjjön értünk.-mondtam
- És mégis mit mondasz neki? Mit keresünk itt? - kapta ki a kezemből a telefont.
-Igazad van... Akkor menjünk Markkal! Mondta hogy haza visz minket. Kérjük hogy hozzátok vigyen , és akkor onnan fel hívom Nicket hogy jöjjön oda, és nálunk aludhatnál!
-Rendben.-megfogta Stella kezemet és együtt ki mentünk Markhoz a konyhába.
Mark az utolsó kortyot nyelte le a boros üvegből. Szóltunk neki hogy indulhatunk, és már vezetett is ki a kocsiba minket. Mikor elindultunk láttuk hogy valamit mondani akar Mark de nem mert megszólalni.Végül ki jött a száján.
-Sajnálom hogy így alakult... Justintól ez erős húzás volt.-szabadkozott szerényen Mark.
-Aha, egy picit.-mondta Stella.
Az út alatt nem szólalt meg senki. Rá néztem a telefonomra  és pont éjfélt ütött az óra. Azon gondolkodtam hogy mit fogok mondani Nicknek hogy miért hívom éjfélkor őt hogy jöjjön értünk...Pont megérkeztünk Stella -ék házukhoz.
-Köszönjük a fuvart.-mondtam Marknak.
-Igazán nincs mit... Ez a legkevesebb amit tehetek.-szállt ki a kocsiból és kinyitotta nekünk az ajtót. Stellát meg ölelte és elbúcsúzott tőlünk Befele tartottunk a házba Stellával. Stella arca szomorúnak látszott.Meg fogtam a karját és felém fordítottam.Megöleltem és megkérdeztem tőle hogy mi a baj.
-Csak olyan rosszul alakult az egész.-mondta szomorúan.
-Neked nincs miért szomorkodnod.Mégis csak engem hagytak ott.
-Na menj hívd fel Nicket én meg kimagyarázom apuéknak hogy hol voltam...- tartott az ajtó fele Stella.
-Oké.-és elindultam a kertbe ahol volt egy kis pad.Leültem és felhívtam Nicket. Elég nehéz volt kimagyarázni hogy miért hívom ilyenkor, de sikerült. Bementem a házba köszöntem a Stella szüleinek.
-Jó estét..- mondtam bátortalanul.
-Chynti! Szia.-mondta kedvesen anyja.
-Ha nem gond nálunk aludna Stella...-mondtam szerényen.
-Nem, nem gond... Csak azt nem értem hol voltatok ilyen sokáig, megmagyarázod?-kérdezte az anyuka.
-Háát ő..-gondolkodtam mit találjak ki, ami hihető is- az... az .. egyik barátunknál voltunk és nagyon elment az idő.... filmeket néztünk- mondtam dadogva.
- Nem elég hihető, de nem gond- kacsintott rám kedvesen.
Stella akkor jött le a lépcsőn. Oda ment az anyához és elköszönt tőle.
-Megjött a kocsi értünk... -szóltam oda.- viszlát!.köszöntem el a szülőktől.

Az úton csak az járt a fejembe hogy csalódtam Justinba. Nem jelentettem neki semmit? Csak egy kis kaland volt ez az egész? Legszívesebben meg fojtottam volna abban a pillanatban! Utáltam..Le tudtam volna köpni..csak az a gond hogy bele estem...