4. Rosszabb ennél már nem lehet..

Rosszabb ennél már nem lehet..

Megérkeztünk és besétáltunk a konyhába.Nick egy pohár tejet öntött magának ki és leült.
-Köszi Nick hogy eljöttél értünk...-mondtam neki.
-Kérlek Stella menj fel Chyntia szobájába és pakolj le! Chynti is mindjárt megy.- szólt Stellának.
Nem értettem miért küldte föl Stellát. Féltem hogy valamit rosszat akar közölni velem... Talán azt amit apu megakart velem beszélni? Remélem semmi rossz nem történt. Ránéztem Nickre értelmetlenül és megkérdeztem tőle hogy van-e valami gond.
-Háát nevezhetjük gondnak, de ne akadj ki.- megijedten ültem le mellé - szóval... Apád megkért , hogy közöljem veled, hogy holnap után elküld a nagybácsikádhoz egy hónapra!
- Tessék? Ugye te csak szórakozol velem? Nem..nem.. ez nem lehet igaz!- ugrottam fel a székről.
- Nyugodj meg és ülj le a helyedre!- szólt rám.
-Kérlek mond azt hogy ez nem igaz!- tettem össze a kezemet és könyörögve álltam elé.
- Sajnos igaz.... Apád szerint nem tesz neked jót ez az itt lét! Túl sokat költesz, a családoddal alig foglalkozol és sosem vagy itthon! Más szóval elszálltál magadtól! A nagy bácsikád egy farmon él ahol sok a munka! Segíthetnél neki!- a szemeim majdnem kiugrottak! Azt hittem nem jól hallok! Ezt nem tehették meg velem hogy elküldenek egy olyan helyre ahol télen-nyáron gumicsizmában járnak az emberek, és tyúkok ,tehenek,kecskék közt élnek! Ott nincs egy jó butik vagy egy bevásárló központ.. Na hát a fiúk? Szeplős,szalma kalapos, szakadt , lovas ruhákban járnak. A lányok meg mintha sosem hallottak volna a divat kifejezésről. Egy percig sem tudnák ott meg maradni! Azt hiszik apáék hogy majd én teheneket meg tyúkokat fogok etetni? Meg kecskét fejni? Guess és Louis Vuitton táskákban, Michael Kors cipőkben és Armani ruhákban járok. Csak luxus boltok,ruhák! Semmi más.
Felrohantam a szobámba idegesen, és elmeséltem Stellának mi történt.
-Te jó ég.-lepődött meg Stella- én egy percet sem bírnák ki nélküled! Főleg egy hónapot...
-Én sem...
-Nem...Nem mehetsz el! Nem engedem..- Stella parancsolta meg nekem... de én tudtam hogy ilyennel nem szórakoznak a szüleim.
-Holnap reggel felhívom anyut és aput, megpróbálom megbeszélni ezt velük.- bíztam benne hogy megtudom győzni a szülőket hogy ne küldjenek el engem- Na gyere fürödjünk le és nézzünk meg egy jó filmet!- Stella bement a fürdőszobába és megengedte a vizet. Én addig a laptopomat kapcsoltam be és egy jó filmet keresgéltem, de nem igazán érdekeltek a filmek. Csak a mai nap járt az eszemben..
Ennyire szörnyű napom még életemben nem volt a pár évvel ezelőtti tragédia után. De még mi vár rám? Sokkal rosszabb. Félek! Megint olyan érzésem van mikor eljöttem Texasból. Újra a beilleszkedés, meg a megszokás! Ugye ez egy rossz álom? Ébredjek föl azonnal... Senkinek nem kívántam ezt az érzést,SENKINEK!
Már egy könny csepp csordult le a szememből. Küzdöttem hogy el ne bőgjem magam. De végül zokogni kezdtem. Stella kirohant a fürdőszobából ami közvetlen a szobámban van.
-Chynti! Chynti!- futott az ágyhoz ahol zokogtam és próbált megnyugtatni- Nyugodj meg, minden rendbe fog jönni!-Stella tudta hogy miért sírok, tudta hogy a mai nap nagyon meg viselt.
Hálás vagyok neki mert mindig kiállt mellettem mikor én azt nem tettem ritkán. Amikor gondom volt meghallgatott és letörölte a könnyeket az arcomból. Ő segített nekem beilleszkedni ami nekem sokat jelent.Mindent tudd rólam... még azt is hányszor sírtam sötétben a szobám sarkában. Ezért is ő a legjobb barátnőm.

-Megnyugodtál?-kérdezte Stella pár perc után mikor már látta , hogy kezdem abba hagyni a zokogást.
Én csak bólogattam... az arcom vörös volt a sírástól.
- A-aludjunk..-dadogtam.
-Egyet értek...
Hátra dőltünk az ágyban és magunkra húztuk a lepedőt. Megfogtuk egymás kezét és szép lassan el aludtunk.

*driind.driing*
A telefonom jelzett. Üzenetem jött, megnéztem és Justin írt.. ledöbbentem mikor elolvastam. Egy pillanatra meg állt a szívem, és újra elolvastam. Egy mosoly húzódott az arcomra. Stella kezdett ébredezni és kérdezte miért mosolygok. Hangosan felolvastam neki a következőt :

Jó reggelt szépséges király kis asszony!

Sajnálom amit tettem tegnap, hogy ott hagytalak titeket. Egy idióta vagyok...Kicsit leittuk magunkat és csak úgy elindultunk a többiekkel! Még hozzá Markkal is össze vesztünk...De gondolom tudod. Tényleg nagyon de nagyon sajnálom! Remélem még adsz egy esélyt és meg megboccsáltasz nekem. De ha még sem tisztában vagyok azzal amit tettem!

Bocsánat!

és nagyon jól éreztem veled magam tegnap...

Sok csók, Justin.

-Hűűhaaa-mondta Stella ledöbbenve- erre én nem számítottam volna..
-Én sem..-és közben mosolyogva olvastam el újra és újra az üzenetet.
Stella megölelt és meg kérdezte hogy mit-e válaszolok, aztán leesett hogy ja tényleg válaszolnom is kéne nem?Mit válaszoljak egyáltalán..dermedtem le.