10 perc gondolkodás után eljutottam odái
g hogy válaszolok. De hogy mit... Jó kérdés. Rettenetesül jól esett Justintól hogy így bocsánatot kért. Talán mégis csak jelentek neki valamit? Remélem...
Stellával lassacskán kikelletünk az ágyból és bementünk a fürdőszobába. Elkezdtük mosni a fogunkat amikor megcsörrent a telefonom, oda rohantam az asztalhoz ahova le volt téve. Még a számban volt a fogkefém és a szám is tiszta hab volt. Ránéztem a telefonra és apa hívott. Ledermedtem... megrémültem. A fog kefe kiesett a számból. Nem tudtam hogy mit tegyek, mit mondjak. Nagyon megijedtem...
- Haló..?- vettem az erőt és felvettem a telefont. A hangom rémült volt.
-Szia Chynti... Gondolom beszélgettél Nickkel..- ez a szó hallatán mikor ezt meghallottam még jobban megrémültem - Remélem fel készültél rá és..- kinyomtam a telefont. Nem tudom miért, de semmi féle képen nem akartam végig hallgatni.
Az ágy felé közeledtem és leültem.Csak magam elé bámultam tátott szájjal. Behunytam a szemem és hátra dőltem. Nem akartam fel fogni hogy pár nap múlva elmegyek. A telefonom egy folytában csörgött.. apa hívott, de nem vettem fel.
- Hova tűntél?- kérdezte Stella a fürdőszobából kiabálva mikor törölte meg a száját.
-Istenem..Istenem..- suttogtam halkan.
Néztem a plafont és csak néztem. Össze kell magamat szednem! Parancsoltam magamra. Szép lassan felültem és sóhajtottam egyet. Nagy nehezen felálltam és felvettem a fogkefémet a földről ami kiesett a számból, és vissza mentem a fürdőszobába Stellához.
-Jaa.. bocsi. Apa hívott.. de kinyomtam.
-Azért csörgött egy folytában..- mosta meg az arcát a csap alatt - Használhatom az arckrémed?
- Fuu Stella ez a legkisebb gondom hogy mit használsz!- idegesen rákiabáltam Stellára, aki megszeppent- Bocsi, bocsi... nem akartam kiabálni...-kértem tőle bocsánatot.
-Nem baj.- mosolygott rám és simogatta meg a hátamat.
Egy idő múlva úgy kb. dél fele felhívta Stella az anyukáját hogy jöjjön érte. 1-kor már itt is volt. Elbúcsúztunk egymástól mert egy ideig nem fogjuk egymást látni. Mikor elment fel akartam menni a szobámba de valaki megfogta a vállam és vissza rántott. Nick volt az.
- Gyere csak a konyhába, beszélnünk kell..- vezetett a konyhába amitől én ujjabban megijedtem.
-Már megint mi van?
- Apád hívott hogy kinyomtad és nem vetted fel neki a telefont. Chynti ezt nem csinálhatod! A legjobbat akarják neked a szüleid.
- Igen persze azzal hogy elküldenek egy farmra? Nézz már rám! Szerinted én oda való vagyok? - sírtam el magamat - Tudod milyen nehéz volt nekem beilleszkedni? És megint meg kell szoknom mindent. - ordítottam és közben sírtam. Nick megfogott és az ölébe ültetett és próbált megvigasztalni. De én ellöktem magamtól és felszaladtam a szobámba.
^^ 1 nap múlva ^^
Anyáék már haza értek. Már össze kelett pakolnom is... 2 napja sírok. Senki sem fogja föl nekem ez mit jelent. Senki! Nem tudják milyen ha elveszted az édes anyádat és az édes apádat, és az után egy másik családhoz kerülni,elköltözni, és beilleszkedni. Nem értem ebben mi olyan nehéz hogy felfogják. 5 és után valahogy ki jött a számon hogy hiányzik anya és apa akiket elvesztettem. Azért nem mondtam ezt az utóbbi időben mert megígértem ott Texasban a barátaimnak meg mindenkinek hogy nem fogok össze törni és erős leszek.
-Chynti össze pakoltál? Indulnunk kell.. - szólt be a szobámba anya, miközben a bőröndömnek a cipzárját húztam be.
-Rendben - mondtam szomorúan.
Segített anya levinni a bőröndöt, amíg én elköszöntem mindenkitől a házban ő addig a kocsiba tette a bőröndöt. Apa rám nézett mikor a kocsi ajtaját nyitotta ki Nick és felém közeledett és meg akart ölelni. Én nem hagytam ,hanem el löktem magamtól és becsaptam a kocsi ajtaját. Oda szóltam Nicknek hogy induljon azonnal, apa meg az ablakot kopogtatta hogy húzzam le. A kocsi elindult ,de apa még mindig kocogott a kocsi után. Amikor már kiértünk a kapun csak meg állt és megfordult. Besétált a házba. Potyogtak a könnyeim. Haragudtam nagyon apára is meg anyára is, főleg apára
-Beértünk a faluba.- szólt oda nekem Nick amire én fölriadtam.
Kinéztem az ablakon és tanyákat láttam , lovaló embereket , és teheneket. Nekem erre a válaszom: Fúúj. De mégis csak volt valami ami tetszett nagyon, olyan érzésem volt mintha voltam már volna itt, és ez tetszett.
Megérkeztünk a nagy bácsikám házához. Ami egy nagy emeletes ház volt, a kert végén egy legelő ahol lovak voltak, és sok állat.
Kiszálltam a kocsiból és kezdtem felmérni a terepet. Egy fiú köszönt oda.
-Helló, segíthetek valamiben?- a srác a háznál ült, a terasz lépcsőjénél. Leugrott hozzám és a kezét nyújtotta- Én Jackon Still vagyok.- egy nagy mosollyal az arcán ami elég aranyos volt.
- Szia..Don bácsikám lakik itt. És idekötöztettek egy hónapra- húztam a számat- de amúgy Chynty vagyok.- de nem nyújtottam a kezemet mert elég piszkos volt a fiú ahogy láttam.
- Ja értem akkor fáradj be. Don nem sokára haza ér. Addig ülj le.-vezetett be a házba.
Jaj ne. Érzem azt hogy itt is nehéz lesz. Hajtottam le a fejemet.
Na és..- szót hozzám a fiú.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése