6. Megjöttem

-Na és..-szólt hozzám a fiú- honnan jöttél?- kaptam fel a fejemet.
-Ő...izé..New Yorkból..-mondtam zavartan ami nem vall rám.
-Szóval ide a nagybácsikádhoz költözöl..- állt föl a székről és a hűtőből ki vett egy doboz tejet- Kérsz?
-Ja igen..-húztam a számat- nem kérek köszönöm..
- Látom nem igazán örülsz neki!- nevetve mondta.
-Viccelsz? Nagyon haragszom az apámra hogy ide elküldött..Ez nem az én világom. Nézz már rám!
- Hát látom.. Egy beképzelt,öntelt, gazdag kis csaj vagy. De itt aztán húzd meg magadat. Itt nincsenek giccses boltok. - mondta gúnyosan amire én nagyon be pipultam.
Kimentem a házból Nickhez, de a kocsi sehol...
-Itt hagyott?-mondtam ledermedve. Teljesen kiakadtam hogy nem találtam.
Egy kocsi állt meg a ház előtt. Don bácsikám szált ki.
-Édes kicsi lányom, háát megérkeztél?- jött oda megölelni- Gyere körbevezetlek!-nagy mosollyal az arcán hátra mentünk a kertbe. A lovak szabadon futkároztak kint a legelőn. Bementünk az istállóban, ahol egy gyönyörű lovat vezettek ki. Szép ragyogó barna szőre volt.
-Emlékszel rá? Kiskorodban mindig rajta lovagoltál,de az nagyon régen volt. Ő volt a te lovad, vagyis háát még mindig.
- Ő,ő az enyém?
Ezért volt olyan érzésem hogy már jártam itt. Hogy nem emlékezhetek erre?
-Igen , - mosolygott rám Don - olyan 4 éves lehettél mikor a lovat megkaptad az édes anyádéktól..
-Te hát én nem egyszer voltam már itt!- néztem a lovat és próbáltam vissza emlékezni.
- Nagyon sokat voltatok itt. Mindig sírtál ha indultatok haza. Az egész nyarat itt töltöttétek.-könnyezett be a szeme - Na oda mész hozzá? Lássuk hogy hogyan tudsz lovagolni. Ugye nem felejtetted el?
-Az az igazság hogy nem emlékszek úgy semmire...-szégyelltem el magam - kevés dologra emlékszel...
- Nem baj. No de menj oda a lovadhoz, több mint 6 éve nem látott. Biztos örülni fog neked
Lassan oda lépegettem. A ló hátra kapta a fejét és felméregetett.Léptem oda hozzá hogy megsimogassam. Bújt hozzám a ló gyengéden. Már ha annak mondhatnánk.

 

-Megismer...-mondtam boldogan.
Vigyorgott Don és láttam hogy hullanak a szemeiből a könnyek. A lovat át öleltem a nyakánál.
- És arra emlékszel-e ,hogy milyen nevet adtál neki?-gondolkodni kezdtem- A Hope  nevet adtad neki.
-Hope..- megfordultam és léptem egyet előre.- Don, bemegyek a házba és átveszek valami olyan ruhát ami kényelmes és tudok itt mozogni.
- Rendben. Gyere bemutatom a szobádat. Aztán elmegyünk a faluba, kell vennünk pár dolgot itthonra. Na gyere már engedd el azt a lovat. Lesz még időd vele foglalkozni.- mosolygott rám.

Egy egyszerű ,rózsaszín színű , aranyos szobát mutatott be Don. Volt egy polc amin fényképek voltak. Volt egy kép mikor Hope-on ülök és az édes anyám állt mellettem. Tele volt a polc ilyen fényképekkel.
Don segített felhordani azt a sok bőröndöt amit magammal hoztam. Nagyon tetszett ez a hely ami meglepően érdekes.

^^ fél óra múlva a faluban ^^


-Várj egy pillanatot, maradj itt!- parancsolt rám Don és eltűnt.
Míg én álltam a kocsi mellett és már nagyon untam magam, mert már egy ideje nem jött vissza Don, ezért a táskámból kivettem a telefonom , hogy felhívjam Stellát. Amikor elkezdtem hívtam eléggé furcsa dolog történt és alig hallottam a nagy zajtól ami a telefonból jött.
-Haló Stella hallasz?- üvöltöttem hát ha meghallja amit mondok. Az emberek már hülyének néztek hogy ott üvöltözök a telefonba.
-Na itt vagyok..Bocsi csak koncertre jöttünk Markkal meg Justinnal.- hallotam meg Stella hangját sok idő zaj után.
-Tessék? Te koncertre mentél Justinnal és Márkkal?- lepődöttem meg és kezdtem kiabálni amire az emberek teljesen egy idiótának hittek.
- Igen, miért gond?- kérdezte magabiztosan.
- Hát ő nem is tudom? Nem is lenne baj ha felhívtál volna hogy miujság velem! Mert hogy amióta eljöttem azóta még egyszer sem hívtál vagy írtál, és ha most nem hívtalak volna biztos eszedbe se jutottam volna...- nagyon haragudtam Stellára.
- Na figyelj ide... Én nem fogom azzal tölteni az idejem hogy itthon üljek és várjak rád! Ezt most jegyezd meg amit mondani fogok! NEM VAGYOK A RABSZOLGÁD! Na és most elnézést de várnak rám. És nem szeretnék lemaradni egy számáról sem Selenának. Na puszi!- rám csapta a telefont.
Teljesen kiábrándultam Stellából! Ő nem ilyen. Mi történt vele? Nem értem... Még mikor elbúcsúztunk megígértük egymásnak mindig írunk vagy beszélünk mi történt velünk az nap...
Leültem a kocsiba és gondolkodtam. De nem tudtam sokáig a seggemen maradni és Don se jött még meg, ezért elindultam körül nézni a faluban hát ha találok valami érdekeset. Mivel Don bácsikám nem tudta a telefon számomat leírtam egy papírra és a kocsi ülésére raktam. A papírra ezt írtam

                             
xxxxxxxx ez a számom!
             Elmentem körül nézni! Majd hívj fel hogy merre vagy!
              Chynti

Elindultam és egy vásárba kötöttem ki. Sétálgattam a standok közt és megláttam egy asztalt ami tele volt lovas dolgokkal : nyereg, kantár, fútószár stb.. . Oda mentem és elkezdtem nézegetni hogy mik vannak.Gondoltam veszek Hope-nak felszerelést ami nekem is tetszik. De nem igazán találtam olyan különlegeset.
- Elnézést, -szóltam az eladónak aki egy fiatal lány volt - ezeken a sötét színű felszereléseken kívül van más színű?
- Hát itt nincs de van egy bolt a falu másik végén ahol ilyen rózsaszín cuki kis dolgok vannak,  viszont nagyon drágák.
-Az nem számít! Hogy juttok el oda?
Leírta nekem egy papírra aminek nagyon örültem. Siettem ki a vásárból, hogy minél előbb oda érjek. A nagy sietségben bele ütköztem valakibe. Felkaptuk mind a ketten a fejünket, és egy fiú állt előttem akinek a fejére volt húzva a kapucni és egy szemüveg is volt rajta. Az arcát nem láttam.
- Bocsánat! Nem figyeltem.-kért bocsánatot. A hangja kedves és aranyos volt.
- Jaj ne hogy te kérj bocsánatot!- mosolyogtam rá. Nem láttam az arcát mégis volt benne valami ami nagyon tetszett.
- Nem hívhatlak meg valamire? Vagy ha lenne kedved egy lovagláshoz?- kérdezte.
-De nagyon szívesen!- bólogattam boldogan -A nevem Chyntia Blom, és te ki vagy? Ahogy látom nagyon eltakarod magadat abban a pulcsiban meg a szemüvegben.
- Annyit mondok hogy te biztos ismersz.
Nekem nagyon tetszett a relytéjessége , és a hangja is olyan ismerős volt mintha hallottam volna rádióban vagy tv-ben.
-De ugye majd megtudom ki vagy?
-Persze!- vigyorgott rám.
- Viszont ha nem lenne túl nagy gond neked és lenne rá időd akkor meg mondanád hogy jutok ide? - mutattam fel azt a kis cetlit amire rá volt írva hogy jutok el a lovas boltba.
- Persze gyere elviszlek. Pont a közelében lakok. Vagyis ameddig itt vagyok.

Egy fekete x5-os BMW-be ültünk be aminek az ablaka le volt sötétítve.Hátra ültünk, egy sofőr vezetett. A kapucniját meg a szemüvegét kezdte le venni. Belül tomboltam amikor megláttam mit akar csinálni. Ki lehet az? Azt mondta ismerem őt! Ki az? ki az?

Amikor megláttam az arcát ledermedtem.
Jaden Smith?